Tágra zárt szemek. Ebben a sorozatomban barátaimat, ismerőseimet, embertársaimat fosztom meg mindentől, amit eddig magukénak tudtak. Vágyak és érzelmek nélkül mutatom be a modelleket, megszűnnek létezni, mint barát, mint ember. Lecsupaszítom a palettámat, elhagyok mindent, ami engem festővé, őket pedig emberré tesz. Tárgyiasított adatsorként kezelem őket, kihasználom őket, de valahol a messzeségben, az üveges tekintet mögött mégis ott pislákol valami, ami azt súgja: ismersz, én vagyok az.